2014. október 27., hétfő

A Sárkányfiú

Akutagawa Ryūnosuke (芥川 龍之介)
1892-1927

Akutagawa Ryūnosuke a Taishō korszak jelentős írója, akit a japán novella atyjának is tartanak. 1892-ben született Tokióban Niihara Toshizō és Niihara Fuku egyetlen fiaként. Fia születése után édesanyja megőrült, így kerül anyai nagybátyához. Innen az Akutagawa név, keresztnevét - Ryūnosuke (Sárkányfiú) - azzal magyarázzák, hogy a a sárkány évében született. A későbbiekben egyébként anyja őrülete végigkíséri egész írói pályáját, ugyanis retteg attól, hogy majd maga is hasonló sorsra jut. Műveiben is mély nyomot hagy ez az őrülettől való félelem.
1913-ban felvételt nyer a Tokiói Császári Egyetem angol szakára, viszont érdekli a kínai irodalom és kultúra is, és legalább ekkora hatást gyakorol rá a klasszikus japán irodalom is. Az egyetemen kezd írni, továbbá feleségül kéri egy gyerekkori barátját Yayoi Yoshidát, csakhogy az örökbefogadó családja elutasítja ezt a házasságot. Végül Tsukamoto Fumit veszi el, és ezen sikeres házasságából három gyermek születik (az egyik Akutagawa Hiroshi, híres színész, a második, Akutagawa Yasushi, híres zeneszerző lesz, a harmadik fiú, Akutagawa Takashi, a második világháborúban esik el).
Akutagawa munkássága három korszakra osztható. Az első 1915-től 1919-ig tart. Ebben a korszakban írja meg Hana (Az orr) című művét, melynek köszönhetően Natsume Sōseki (róla majd a későbbiekben tervezek bejegyzést készíteni) is felfigyel rá. A novella a Shinshichō című folyóiratban jelenik meg, mely közli több nyugati író és költő műveinek japán nyelvű fordításait is. Fontos még ebben a korszakban a Rashōmon (A vihar kapujában címmel magyarul is megjelent), a Kemurisō to akuma (A dohány meg az ördög) valamint a Jigoku hen (Pokoli borzalom) című írása is. Eben a korszakában haikukat is ír Gaki álnéven.
Második korszaka 1919-től 1924-ig tart. Ebben a korszakában erősödik fel a kínai irodalom befolyása, és ekkoriban lesz az osakai Mainichi Sinbun újságírója, mikor is pár hónapra kiküldik Kínába. Itt többféle betegséget szed össze, amiből élete végéig nem tud teljesen kigyógyulni. A korszak fontosabb művei: a Ryū (Sárkány), a Majutsu (Varázslat), A Jabu no naka (A bozótmélyben) és a Torokko (A csille).
A harmadik korszak pedig 1924-től, 1927-ben bekövetkezett haláláig tart. Ebben az időszakon már igencsak érződik, hogy nem tudta elkerülni, azt amitől rettegett, hiszen anyja őrülete végül utoléri. Ekkoriban már hallucinál, végül saját kezével vet véget életének. Ebben a korszakban egyre inkább befele, saját maga irányába fordul, ekkoriban inkább önéletrajzi jellegű műveket ír. Ennek a korszaknak a legfontosabb művei például a Kappa (Víz alatti emberek), a Haguruma (Fogaskerekek) és az Ano ahó no isshō (Egy őrült naplója).
1935-ben barátja, Kikuchi Kan megalapítja az Akutagava-díjat.
 Akutagawa műveiben nagyon fontos, hogy az emberi lélek árnyoldalát mutatja be. Ellenzi a naturalizmust, szerinte ugyanis ez a japán irodalom éremleszedése, ehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy ez az irányzat eléggé dominánsnak tekinthető az 1900-as évek Japánjában. Akutagawa inkább a „kegyetlen realizmus” híve. Kiemelendő viszont, hogy szakít az énregény (akkoriban, és mind a mai napig nagyon népszerű műfaj a japán írók körében) hagyományával. Az ő műveiben az író egyáltalán nem jelenik meg. Szívesen fordul a régebbi japán mesék és történetek felé, ezeket mutatja be új köntösben.

Magyarul megjelent 

(Amennyiben valakit bővebben érdekelnek a magyar kiadások, a lenti magyar Wikipédia linken sok információt találhat a különböző kiadások fordítóiról, illetve a magyar nyelvűhöz felhasznált egyén nyelvű kiadásokról.)

  • A vihar kapujában, elbeszélések, Budapest, Európa, 1960.
  • Víz alatti emberek, kisregény, Budapest, M. Helikon, Európa, 1975.
  • A vihar kapujában, elbeszélések, Budapest, Európa, 1974.
  • A hottoko álarc, Budapest, Magvető, 1979.
  • Az éneklő borz, novellák, Bukarest, Kriteiron Könyvkiadó, Budapest, Európa, 1982.
  • A vihar kapujában, novellák, 2., bővített kiadás. Budapest, Európa, 1992.
  • A vihar kapujában, Budapest, Scolar Kiadó, 2007. 

Forrás 
ダイソー文学シリーズ、芥川龍之介 I-III, 株式会社大創出版

Ez a bejegyzem egy kicsit hosszúra - de  remélem, nem annyira unalmasra sikeredett -, de mivel az egyik kedvenc írómról van szó, kérlek, nézzétek el nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése