Hosi Sinicsi
Egy elbűvölő óra
K úr, hogy elutazhasson a
hétvégére, épp az utolsó előkészületekkel foglalatoskodott. A zsebében megbúvó
rádióból pedig az időjárás jelentés szólt.
„Holnap
szép időre számíthatunk…”
Miközben boldogan fütyörészett, K
úr elővett egy zsebkendőt, és megtörölgette vele karórája számlapját.
Megrögzött szokása volt ez.
És ha már szokásokat emlegettünk,
több volt ez holmi önkéntelen mozdulatoknál, mint mikor valaki megvakargatja a
fejét, vagy a füle tövét. Nagyon fontos volt neki ez az óra. Ha pontosan szeretnénk
leírni, azt is mondtatnánk, hogy szinte szerelmes volt bele.
Azóta, hogy K úr megvette,
legalább öt év telt már el. Amikor elment a közért órás üzlete mellett, a
kirakatban sorakozó rengeteg óra közül egy kitűnt a fényével. Olyan érzése
támadt, mintha egy lány kacsintana rá.
- Nem
szeretnél megvenni engem? – mintha csak ezt suttogta volna neki kedvesen. Régi,
külföldi aranypénzérmékből készült a számlapja. És véletlenül éppen az a nap
volt, mikor megkapta az első bónusz pénzét, azóta, hogy munkába állt a
vállalatnál.
- Rendben.
Megveszlek – súgta neki gondolkodás nélkül. És az az óra onnantól fogva
elválaszthatatlan volt K úrtól.
Teljesen úgy kezelte, mintha csak
a teste része lenne. Igaz, még fiatal volt, de a saját egészségi állapotának
rendszeres kivizsgálásával nem törődött soha annyit, mint amennyiszer azt az
órát ellenőrzésekre hordta. És az a pár nap, amíg mást kellett viselnie, élete
legmagányosabb napjai voltak.
De talán éppen ezért, még egyszer
sem fordult elő, hogy az az óra meghibásodott volna. Soha nem sietett, és soha
nem késett, mindig megbízhatóan mutatta a pontos időt.
És akkor felcsendült a rádióból a
pontos időt jelző hang. K úr oldalra billentette a fejét.
- Valami
nem stimmel. Meghibásodott a rádió?
K úr számára elképzelhetetlen
volt az, hogy kételkedni merészeljen az órájában. Mégis elforgatta a számlapot,
sőt még a másik irodában is leellenőrizte, és mivel úgy gondolta, hogy az ő
órája jól jár, ennek megfelelően állította be.
Aztán éppen emiatt, pont lekéste
azt a járatot, amire már előre megvette a buszjegyet. Ez után a következőket
rótta fel az órának:
- Te…
Ez most mire volt jó? Pedig mindig jól bántam veled…
De nem volt mit tenni. K úr mivel
lemaradt az utazásról, inkább sétálni indult. És egyszer csak egy órás boltja
előtt találta magát.
- Furcsa.
Most először késik. És emiatt a hiba miatt meghiúsult a hétvégém.
- Adja
csak ide, megvizsgáljuk – mondta a bolt tulajdonosa miközben átvette a karórát, majd miután belenézett az óraműbe, csodálkozó hangon szólalt meg
ismét – Érdekes. Semmi rendelleneset nem látok.
- Az
nem létezik…
És ebben a pillanatban K úr
zsebébe rejtett rádiójából felhangzottak a hírek.
„Igazi kiránduló szezon van. De
az S hegyre tartó busz…”
Miközben a híreket hallgatta, K
úr szinte megvilágosodott.
- Neki
köszönhetően nem értem el a buszt. Ez az óra tud valamit…
„… baleset miatt a völgybe zuhant…” - fejezte be a
hírek felolvasását a bemondó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése