Előljáróban...

Határozzunk néhány alap dolgot!

Először is gondoltam nem árt tisztázni néhány apróságot a zavartalan olvashatóság kedvéért.

Az első ilyen dolog az átírás kérdése. Aki foglalkozott már valaha egy keveset a japán szavak/nevek stb. bármilyen latin abc-t használó nyelvre történő átírásával, az tökéletesen tisztában van vele, milyen parázs vitákat robbanthat ki egy-egy nem megfelelően átírt szó vagy kifejezés.

A legegyszerűbb persze az lenne, ha nem bonyolítanánk túl az életünket, és mindenki a maga nyelvének szabálya szerint alkalmazná az átírást. Igen ám, de ez nem kevés félreértéshez vezetne, ha mondjuk egy angol, egy francia és egy magyar beszélgetne. Beszélgetésük témája legyen mondjuk egy ókori japán regény a Genji Monogatari (Gendzsi meséje) hatodik kötetének a címe (szó szerinti fordításban "Sáfrányvirág").
Angol átirattal: Suetsumu-hana
Francia átirattal: Suétsumu-hana
Magyar átirattal: Szuecumu-hana 

Láthatjuk, hogy sok eltérés van a három között. Ráadásul, ha japánokat kérdezünk meg a témával kapcsolatban, ők is szinte kivétel nélkül azt fogják mondani, hogy ők jobban szeretik, ha a szavaikat valami közös megoldással írják át, hogy ne különbözzenek annyira nyelvenként.

Amennyiben ezt is szeretnénk szem előtt tartani, keresnünk kell valami kompromisszumos megoldást. Erre szerencsére több lehetőség is nyílik, én most csak a két legismertebbet ismertetném.

1. Nihon-shiki átírás (japán-típusú átírás, ami annyit tesz, hogy szigorúan követi a japán szótag írás szabályait, és nem jelöli az esetleges kiejtésbeli változásokat.)
Bővebben itt olvashatsz róla (sajnos a csatolt linkek főleg angolul szerepelnek majd):
Nihon-shiki romanization

2. Hepburn átírás (az angol fonetikai szabályokat követi, viszont különbséget tesz a különböző magánhangzók között, és követi az esetleges fonetikai változásokat)
Bővebben itt olvashatsz róla:
Hepburn romanization

Ezen utóbbi talán a leggyakrabban használt, és a legelterjedtebb. Terveim szerint én is ezt fogom inkább használni. Viszont, mivel a fordításokban az a bevett gyakorlat, hogy a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelően kell írni a szavakat, én is ehhez tartom majd magam.

Igyekszem következetes lenni ebben, mert a magam példájából tudom, hogy nincs annál bosszantóbb, mint mikor egy azonos szövegen belül keveredik a magyar/nihon-shiki/Hepburn átirat.

Illetve még egy fontos apróság: a nevek sorrendje. 
Mivel a japán nevek sorrendje megegyezik a magyaréval (vezetéknév, keresztnév) én is ilyen módon fogom feltűntetni ezeket.