A Sárkányfiú

Akutagawa Ryūnosuke (芥川 龍之介)

1892-1927

Akutagawa Ryūnosuke a Taishō korszak jelentős írója, akit a japán novella atyjának is tartanak. 1892-ben született Tokióban Niihara Toshizō és Niihara Fuku egyetlen fiaként. Fia születése után édesanyja megőrült, így kerül anyai nagybátyához. Innen az Akutagawa név, keresztnevét - Ryūnosuke (Sárkányfiú) - azzal magyarázzák, hogy a a sárkány évében született. A későbbiekben egyébként anyja őrülete végigkíséri egész írói pályáját, ugyanis retteg attól, hogy majd maga is hasonló sorsra jut. Műveiben is mély nyomot hagy ez az őrülettől való félelem.

1913-ban felvételt nyer a Tokiói Császári Egyetem angol szakára, viszont érdekli a kínai irodalom és kultúra is, és legalább ekkora hatást gyakorol rá a klasszikus japán irodalom is. Az egyetemen kezd írni, továbbá feleségül kéri egy gyerekkori barátját Yayoi Yoshidát, csakhogy az örökbefogadó családja elutasítja ezt a házasságot. Végül Tsukamoto Fumit veszi el, és ezen sikeres házasságából három gyermek születik (az egyik Akutagawa Hiroshi, híres színész, a második, Akutagawa Yasushi, híres zeneszerző lesz, a harmadik fiú, Akutagawa Takashi, a második világháborúban esik el).

Akutagawa munkássága három korszakra osztható. Az első 1915-től 1919-ig tart. Ebben a korszakban írja meg Hana (Az orr) című művét, melynek köszönhetően Natsume Sōseki (róla majd a későbbiekben tervezek bejegyzést készíteni) is felfigyel rá. A novella a Shinshichō című folyóiratban jelenik meg, mely közli több nyugati író és költő műveinek japán nyelvű fordításait is. Fontos még ebben a korszakban a Rashōmon (A vihar kapujában címmel magyarul is megjelent), a Kemurisō to akuma (A dohány meg az ördög) valamint a Jigoku hen (Pokoli borzalom) című írása is. Eben a korszakában haikukat is ír Gaki álnéven.

Második korszaka 1919-től 1924-ig tart. Ebben a korszakában erősödik fel a kínai irodalom befolyása, és ekkoriban lesz az osakai Mainichi Sinbun újságírója, mikor is pár hónapra kiküldik Kínába. Itt többféle betegséget szed össze, amiből élete végéig nem tud teljesen kigyógyulni. A korszak fontosabb művei: a Ryū (Sárkány), a Majutsu (Varázslat), A Jabu no naka (A bozótmélyben) és a Torokko (A csille).

A harmadik korszak pedig 1924-től, 1927-ben bekövetkezett haláláig tart. Ebben az időszakon már igencsak érződik, hogy nem tudta elkerülni, azt amitől rettegett, hiszen anyja őrülete végül utoléri. Ekkoriban már hallucinál, végül saját kezével vet véget életének. Ebben a korszakban egyre inkább befele, saját maga irányába fordul, ekkoriban inkább önéletrajzi jellegű műveket ír. Ennek a korszaknak a legfontosabb művei például a Kappa (Víz alatti emberek), a Haguruma (Fogaskerekek) és az Ano ahó no isshō (Egy őrült naplója).

1935-ben barátja, Kikuchi Kan megalapítja az Akutagava-díjat.

 Akutagawa műveiben nagyon fontos, hogy az emberi lélek árnyoldalát mutatja be. Ellenzi a naturalizmust, szerinte ugyanis ez a japán irodalom éremleszedése, ehhez természetesen hozzá kell tenni, hogy ez az irányzat eléggé dominánsnak tekinthető az 1900-as évek Japánjában. Akutagawa inkább a „kegyetlen realizmus” híve. Kiemelendő viszont, hogy szakít az énregény (akkoriban, és mind a mai napig nagyon népszerű műfaj a japán írók körében) hagyományával. Az ő műveiben az író egyáltalán nem jelenik meg. Szívesen fordul a régebbi japán mesék és történetek felé, ezeket mutatja be új köntösben.

Magyarul megjelent 

(Amennyiben valakit bővebben érdekelnek a magyar kiadások, a lenti magyar Wikipédia linken sok információt találhat a különböző kiadások fordítóiról, illetve a magyar nyelvűhöz felhasznált egyén nyelvű kiadásokról.)

• A vihar kapujában, elbeszélések, Budapest, Európa, 1960.
• Víz alatti emberek, kisregény, Budapest, M. Helikon, Európa, 1975.
• A vihar kapujában, elbeszélések, Budapest, Európa, 1974.
• A hottoko álarc, Budapest, Magvető, 1979.
• Az éneklő borz, novellák, Bukarest, Kriteiron Könyvkiadó, Budapest, Európa, 1982.
• A vihar kapujában, novellák, 2., bővített kiadás. Budapest, Európa, 1992.
• A vihar kapujában, Budapest, Scolar Kiadó, 2007. 

Forrás 

ダイソー文学シリーズ⑩ー⑫、芥川龍之介　I-III, 株式会社大創出版

Wikipedia JP - Akutagawa Ryunosuke

Wikipedia HUN - Akutagawa Ryunosuke

Ez a bejegyzem egy kicsit hosszúra - de  remélem, nem annyira unalmasra sikeredett -, de mivel az egyik kedvenc írómról van szó, kérlek, nézzétek el nekem.

Verselemzés-féleséggel egybekötött versfordítás-szerűség

Ennek a bejegyzésnek azért adtam ilyen furcsa címet, mert tapasztalataim szerint japán nyelvről verset fordítani a legnehezebb. Megérti ugyan az ember az lánya, hogy miről szól, de ahhoz, hogy minden egyes aprócska nüanszot át tudjon ültetni más nyelvre igencsak vért kell izzadni.

Emiatt döntöttem úgy, hogy a következő fordításomat az eredeti japán szöveggel közlöm, és megpróbálom megmagyarázni, hogy az egyes nehezebben megragadható részleteket miért úgy fordítottam, ahogy. Éppen emiatt nem feltétlenül törekedtem műfordítás-szerű fordításra, inkább csak a mondandóját próbáltam maradéktalanul átadni.

Illetve, ha valaki érdekel az angol vers is, a lenti linken meghallgathatja a Peter Seeger által 1967-ben megálmodott, megzenésített verziót.

Youtube - When I was most beautiful

Ibaragi Noriko: Amikor a legszebb voltam 

わたしが一番きれいだったとき 

Amikor én a legszebb voltam

Sírva dőltek le üres  városok     

De a kék ég felsejlett néha

Nem várt helyek fölött

わたしが一番きれいだったとき
街々はがらがらと崩れていってとんでもないところから
青空なんかが見えたりした

A japán "garagara to" kifejezés egyszerre jelenti, hogy hangos/ zajos illetve, hogy üres/ kihalt, miatt próbáltam így megragadni, hogy ne vesszen el egyik jelentés sem.

Amikor én a legszebb voltam

Sokan meghaltak körülöttem

Gyárakban, tengeren, névtelen szigeteken

Esélyem sem volt, hogy szép legyek

わたしが一番きれいだったとき
まわりの人達が沢山死んだ
工場で　海で　名もない島で
わたしはおしゃれのきっかけを落としてしまった

Az eredeti szövegben az szerepel, divatos/stílusos (oshare), az írónő egészen pontosan úgy fogalmaz, hogy "elesett a divatosság lehetőségétől".

Amikor én a legszebb voltam

Nem voltak szép ajándékok

A férfiak tisztelgést ismerték csak

Szép pillantás maradt csak utánuk

わたしが一番きれいだったとき
誰もやさしい贈り物を捧げてはくれなかった
男たちは挙手の礼しか知らなくて
きれいな眼差だけを残し皆（みな）発っていった

Amikor én a legszebb voltam

Tekintetem üres

Szívem száraz volt

Kezem, lábam gesztenyeszínre barnult

わたしが一番きれいだったとき
わたしの頭はからっぽで
わたしの心はかたくなで
手足ばかりが栗色に光った

Az eredeti versben itt az szerepel, hogy a keze és a lába gesztenye színben fénylett. Az én értelmezésem szerint feltehetőleg a kemény munka miatt lebarnult, ez a motívum pedig azért fontos, mert a japán szépség ideál - legyen szó akár női, akár férfi szépségről - fontos része a makulátlan fehér bőr.

Amikor én a legszebb voltam,

Az országom háborút vesztett

Az utcákat róttam abban az őrületben

Kacéran gombolt blúzomban

わたしが一番きれいだったとき
わたしの国は戦争で負けた
そんな馬鹿なことってあるものか
ブラウスの腕をまくり卑屈な町をのし歩いた

Amikor én a legszebb voltam

Jazz szólt a rádióból

Tiltott dohány füstjétől szédülve

Hallgattam egy másik ország édes dallamát

わたしが一番きれいだったとき
ラジオからはジャズが溢れた
禁煙を破ったときのようにくらくらしながら
わたしは異国の甘い音楽をむさぼった

Japánban sokáig tiltott volt a dohányzás.

Amikor én a legszebb voltam

Akkor voltam a legboldogtalanabb,

Akkor voltam a legelveszettebb

Akkor voltam elmondhatatlanul magányos

            わたしが一番きれいだったとき
            わたしはとてもふしあわせ
            わたしはとてもとんちんかん
            わたしはめっぽうさびしかった

Lássunk egy költőt is

Ibaragi Noriko (茨木 のり子)

1926-2006

Valódi nevén Miura Noriko (三浦 のり子). 1926. június 12-én született Osakában, japán író- és költőnő, leghíresebb versét - Amikor a legszebb  voltam (Watashi ga ichiban kirei datta toki - わたしが一番きれいだったとき) -, számos nyelvre lefordították.

A középiskolát Aichiban végezte, majd tanulmányait Tokióban a Császári Női Főiskolán folytatta orvostudományi szakon, gyógyszerészet és fizika szakirányon. Tanulmányai miatt a fővárosba költözik, ahol maga is részese lesz a háborús időszak zavaros eseményeinek. Húsz éves kora körül ér véget a háború, emiatt tanulmányait 1946. szeptemberében fejezi be. 1950-ben, 24 évesen megy hozzá dr. Miura Yasunobu-hoz.

1953-ban jelenik meg az "Evezőlapát" (Kai - 櫂) irodalmi, verses folyóirat első száma, ami több kortárs író műveivel együtt Ibaragi Noriko munkáit is közli.

Japánra és emiatt nem meglepő módon a japán irodalmi életre is nagy hatást gyakorol az 1945-ös vereség. Ez a "legyőzetett ország életérzés" szinte minden kortás író munkásságában jelen van, nem kivétel ez alól ő sem. Verseiben legtöbbször a második világháború utáni japánt ragadja meg, amit sok esetben a saját tapasztalatait felhasználva mutat be.

A háború után a Császári Színházban (Teikoku Gekijō - 帝国劇場) megnézi Shakespeare Szent Iván éji álom c. darabjának előadását. A háborús életérzés mellett ez gyakorol még nagy hatást későbbi munkásságára.

2011-ben, halálának ötödik évfordulóján Japánban nagy ünnepségeket és megemlékezéseket rendeztek a tiszteletére.

Forrás (japán nyelvű)

Ibaragi Noriko Biography

Még egy remek példa japán egypercesre

Hosi Sinicsi

Egy elbűvölő óra

K úr, hogy elutazhasson a hétvégére, épp az utolsó előkészületekkel foglalatoskodott. A zsebében megbúvó rádióból pedig az időjárás jelentés szólt.

            „Holnap szép időre számíthatunk…”

Miközben boldogan fütyörészett, K úr elővett egy zsebkendőt, és megtörölgette vele karórája számlapját. Megrögzött szokása volt ez.

És ha már szokásokat emlegettünk, több volt ez holmi önkéntelen mozdulatoknál, mint mikor valaki megvakargatja a fejét, vagy a füle tövét. Nagyon fontos volt neki ez az óra. Ha pontosan szeretnénk leírni, azt is mondtatnánk, hogy szinte szerelmes volt bele.

Azóta, hogy K úr megvette, legalább öt év telt már el. Amikor elment a közért órás üzlete mellett, a kirakatban sorakozó rengeteg óra közül egy kitűnt a fényével. Olyan érzése támadt, mintha egy lány kacsintana rá.

-  Nem szeretnél megvenni engem? – mintha csak ezt suttogta volna neki kedvesen. Régi, külföldi aranypénzérmékből készült a számlapja. És véletlenül éppen az a nap volt, mikor megkapta az első bónusz pénzét, azóta, hogy munkába állt a vállalatnál.

-  Rendben. Megveszlek – súgta neki gondolkodás nélkül. És az az óra onnantól fogva elválaszthatatlan volt K úrtól.

Teljesen úgy kezelte, mintha csak a teste része lenne. Igaz, még fiatal volt, de a saját egészségi állapotának rendszeres kivizsgálásával nem törődött soha annyit, mint amennyiszer azt az órát ellenőrzésekre hordta. És az a pár nap, amíg mást kellett viselnie, élete legmagányosabb napjai voltak.

De talán éppen ezért, még egyszer sem fordult elő, hogy az az óra meghibásodott volna. Soha nem sietett, és soha nem késett, mindig megbízhatóan mutatta a pontos időt.

És akkor felcsendült a rádióból a pontos időt jelző hang. K úr oldalra billentette a fejét.

-  Valami nem stimmel. Meghibásodott a rádió?

K úr számára elképzelhetetlen volt az, hogy kételkedni merészeljen az órájában. Mégis elforgatta a számlapot, sőt még a másik irodában is leellenőrizte, és mivel úgy gondolta, hogy az ő órája jól jár, ennek megfelelően állította be.

Aztán éppen emiatt, pont lekéste azt a járatot, amire már előre megvette a buszjegyet. Ez után a következőket rótta fel az órának:

- Te… Ez most mire volt jó? Pedig mindig jól bántam veled…

De nem volt mit tenni. K úr mivel lemaradt az utazásról, inkább sétálni indult. És egyszer csak egy órás boltja előtt találta magát.

- Furcsa. Most először késik. És emiatt a hiba miatt meghiúsult a hétvégém.

- Adja csak ide, megvizsgáljuk – mondta a bolt tulajdonosa miközben átvette a karórát, majd miután belenézett az óraműbe, csodálkozó hangon szólalt meg ismét – Érdekes. Semmi rendelleneset nem látok.

-   Az nem létezik…

És ebben a pillanatban K úr zsebébe rejtett rádiójából felhangzottak a hírek. 

„Igazi kiránduló szezon van. De az S hegyre tartó busz…”

Miközben a híreket hallgatta, K úr szinte megvilágosodott.

-   Neki köszönhetően nem értem el a buszt. Ez az óra tud valamit…

„… baleset miatt a völgybe zuhant…” - fejezte be a hírek felolvasását a bemondó.

A híres robotlány

Hosi Sinicsi:

A kis Bokkó

Ez a robot meglehetősen jól sikerült. Méghozzá nem is akármilyen, hanem egy női robot. Mesterséges ember volt, bármilyen szépre meg lehetett csinálni. Mivel mindent beletettek, ami csak egy szépséghez szükséges, így aztán igazán gyönyörű lett. Csakhogy kissé ostoba volt. Az ostobaság azonban szinte már feltétel a szépséghez.

Továbbá azt pedig senki sem gondolta volna, hogy egy ilyen robotot lehet egyáltalán gyártani.  Felesleges is egy olyan robotról beszélni, ami úgy „működik”, mint az emberek. Még ha rendelkeznénk is az előállításához szükséges összeggel, és ha hatékony is lenne, vajon hányan alkalmaznának egy ilyen gépet?

Ez az egy is hobbiból készült. Aki pedig készítette egy bár tulajdonosa volt. Ennek a bártulajdonosnak pedig a munkából hazaérve egyáltalán nem volt már kedve inni. Ő ugyanis úgy gondolt az alkoholra, mint egy kereskedelmi cikkre, és az, hogy ő maga igyon, meg sem fordult a fejében.  Az iszákosok nála költötték el a pénzüket, és mivel ideje is volt, egy robot készítésébe fogott. Tökéletes hobbi.

Épp azért mert hobbi volt, egy nagyon szép nőt rakott össze. A bőre tapintása is olyan, mint a valódi bőr, különbség szemmel nem is látható rajta. Sőt, hiába néznénk, semmit nem találnánk, ami egy valódi embertől eltérő lenne.

Mégis, a tekintete üveges volt. A tulajdonos ezt már nem tudta megcsinálni. Csak egyszerű válaszokat tudott adni, és a mozgása is csak az ivásra korlátozódott.

Amikor pedig elkészült, a tulajdonos a bárjában helyezte el. Ebben a bárban voltak székek és asztalok is, mégis a robotot a bárpult mögé állították. Azért mert csak galibát okozna, ha hibázna valamiben.

A vendégek, akik az „új lány” miatt tértek be, egyszer-egyszer megszólították. Ha a nevét, vagy az életkorát kérdezték, rendesen válaszolt, de más kérdésekre szótlen maradt. És mégsem akadt egy olyan ember sem, aki észrevette volna, hogy egy robottal van dolga.

-          Neved?

-          Kis Bokkó.

-          Hány éves vagy?

-          Még fiatalka vagyok.

-          De mégis, mennyire?

-          Még fiatalka vagyok.

-          De akkor is…

-          Még fiatalka vagyok.

Mivel ennek a bárnak a vendégei nagyrészt jó modorú urak voltak, ennél tovább egyikük sem firtatta.

-          Szép a ruhád.     

-          Szépnek találod?

-          Mit szeretsz?

-          Vajon mit is szeretek?

-          Kérsz egy gin fizzt?

-          Kérek egy gin fizzt.

Italt bármennyit el tudott fogyasztani. És persze sosem rúgott be.

              Szép is volt, és fiatal is, kicsit ostoba, a válaszai pedig rövidkék. A vendégek tovább mesélték, és egyre többen gyűltek a bárba. A kis Bokkóval társalogtak, ittak, és a lányt is meghívták.

-          A többi vendég közül kit szeretsz?

-          Vajon kit is szeretek?

-          Engem szeretsz?

-          Téged szeretlek.

-          Legközelebb menjünk moziba. De mikor menjünk?

Amikor pedig nem tudott válaszolni, felvillant egy figyelmeztető jelzés, és a tulaj akár a semmiből is ott termett.

-      Tisztelt uram, mégsem illik ilyen rámenősnek lenni – mikor ezt mondta, a vendég általában odébb állt, és kénytelen kelletlen befejezte a társalgást.

A tulaj időről időre leguggolt Bokkó mögé, és a lábainál található csövön át „leengedte” az italt, és elosztotta a vendégek közt. De ők ebből nem vettek észre semmit. Bokkó pedig fiatalsága ellenére keményen dolgozó lánynak tűnt. Nem mondott ostoba szóvirágokat, sőt az ivásban is jó volt. Egyre csak nőtt a népszerűsége, ahogy azoknak a férfiaknak a száma is, akik miatta tértek be.

Volt köztük egy fiatalember is. Ő aztán tényleg lángra gyúlt Bokkó iránt, és rendszeresen visszajárt miatta, minden alkalommal egy kicsit jobban, de egyre inkább beleszeretett. Emiatt egyre több hitele halmozódott fel, amiket nem győzött fizetni, végül kénytelen volt a családja pénzét elhozni, ami miatt az apja éktelen haragra gerjedt.

-          Még egyszer ne merj oda menni! Ezzel a pénzzel fizess ki mindent, aztán legyen elég!

Így tehát a fiatalember a bárba ment, hogy rendezze a tartozását. Mivel ez az este volt az utolsó alkalom, az elválás jeleként jó sokat ivott, és Bokkót is sokszor meghívta.

-          Többet nem jöhetek.

-          Többet nem jöhetsz?

-          Szomorú vagy?

-          Szomorú vagyok.

-          Valójában biztos nem vagy az.

-          Valójában biztos nem vagyok az?

-          Még egy ilyen fagyos embert, mint te…

-          Még egy ilyen fagyos embert, mint én…

-          Megöljelek?

-          Ölj meg, kérlek.

Ekkor az ifjú a zsebéből egy gyógyszeres csomagot vett elő, a tartalmát pohárba öntötte, és Bokkó elé lökte.

-          Megiszod?

-          Megiszom.

Bokkó a férfi szeme láttára felhajtotta az egészet. Aki búcsúzóul pedig csak annyit mondott a lánynak, hogy „akkor halj meg csak úgy”, majd a fizetett a tulajnak, miközben épp kilépett az ajtón, háta mögül még halotta a feleletet: „akkor meghalok csak úgy”. Igencsak későre járt már.  

Miután a fiatalember távozott, a tulaj megszólította az ott maradt vendégeket.

-          A következő kört én állom, úgyhogy mindenki igyon bátran!

És bár azt mondta, mindenkit meghív, mégsem tűnt úgy, hogy a vendégek nagyon tolonganának arra az italra, amit a csövön keresztül engedett le.

-          Hát…

-          Jöjjenek! Jöjjenek!

Végül a vendégek és a bár lánykája koccintottak. A tulaj is legurított egy pohárral a bárpult mögött.

Az nap éjjel a bárban nagyon sokáig égtek a lámpák. A rádió is vég nélkül ontotta a zenét. Annak ellenére, hogy senki sem ment haza, emberi hangot nem lehetett hallani.

Egy idő után a rádióból is felhangzott: „és minden kedves hallgatónknak jó éjszakát kívánunk”, majd az adás is abbamaradt.

-          Jó éjszakát kívánunk! – suttogta el Bokkó is, majd ostobácska arckifejezéssel várta tovább, hogy vajon ki szólítja majd meg legközelebb. 

(Ez a novella fordításom megjelent a Magyar Japán Baráti Társaság 2010-es júniusi hírlevelében is.)

Japán Örkény?

Hoshi Shinichi (星 新一)
1926-1997

Így lett híres japán novella író, aki főleg tudományos fantasztikus fikcióiról ismert. Azért adtam neki a címben is szereplő megszólítást, mert sokszor művei épp olyan groteszkek, mint Örkény egypercesei. Magyarul talán valóban nevezhetnénk egyperceseknek is a műveit, hiszen a japán és angol irodalmi források is "short-short"-ként említik ezeket a mini-novellákat.  Ebből a műfajból több mint ezret írt, amikből sok megjelent angolul is.

1926. szeptember 6-án született Tokióban, nevét az édesapja álmodta meg, a Shinichi ugyanis a mottója a "kedvesség a legfontosabb" (親切第一, Shinsetsu Daiichi) japán kifejezés volt, ennek rövidítése lett a fia neve. Apja alapította meg ugyanis a Hoshi Gyógyszerészeti Egyetemet és a Hoshi Gyógyszer gyárat, így talán ez a név választás sem meglepő. (Érdekesség, hogy az öccse is hasonlóan kapott nevet: Kyōichi, vagyis "együttműködés mindenek előtt", (協力第一, Kyōryoku Daiichi)).

Valószínűleg emiatt a családi üzlet miatt választotta a Tokiói Egyetem Mezőgazdasági mérnöki szakát és a Kémiai szakirányt. Igaz, tanulmányait nem fejezte be, mivel apja hirtelen halála után kénytelen volt átvenni a vállalat vezetését. Majd mikor a családi vállakozás csődbe ment, teljes egészében az írásnak szentelhette magát.

1957-ben, 31 éves korában segített megalapítani a "Csillagpor (宇宙塵 - Uchūjin)" c. tudományos-fantasztikus magazint, ami a későbbiekben több kiemelkedő japán író munkáit is publikálta. 

Művei közül talán a leghíresebb a Bokko-chan, ami Miss Bokko címmel angolul is megjelent 1963 júniusában a Magazine of Fantasy and Sience Fiction c. magazinban.

Forrás (sajnos Hoshi Shinichi esetében eléggé foghíjasak az angol/magyar nyelvű források, ezért én is csak a wikipédia vonatkozó japán cikkét tudom itt feltüntetni):
Wikipedia Hoshi Shinichi

Szintén japán link azoknak, akiket esetleg érdekel a Csillagpor magazin
Wikipedia Uchujin

Előljáróban...

Határozzunk néhány alap dolgot!

Először is gondoltam nem árt tisztázni néhány apróságot a zavartalan olvashatóság kedvéért.

Az első ilyen dolog az átírás kérdése. Aki foglalkozott már valaha egy keveset a japán szavak/nevek stb. bármilyen latin abc-t használó nyelvre történő átírásával, az tökéletesen tisztában van vele, milyen parázs vitákat robbanthat ki egy-egy nem megfelelően átírt szó vagy kifejezés.

A legegyszerűbb persze az lenne, ha nem bonyolítanánk túl az életünket, és mindenki a maga nyelvének szabálya szerint alkalmazná az átírást. Igen ám, de ez nem kevés félreértéshez vezetne, ha mondjuk egy angol, egy francia és egy magyar beszélgetne. Beszélgetésük témája legyen mondjuk egy ókori japán regény a Genji Monogatari (Gendzsi meséje) hatodik kötetének a címe (szó szerinti fordításban "Sáfrányvirág").
Angol átirattal: Suetsumu-hana
Francia átirattal: Suétsumu-hana
Magyar átirattal: Szuecumu-hana 

Láthatjuk, hogy sok eltérés van a három között. Ráadásul, ha japánokat kérdezünk meg a témával kapcsolatban, ők is szinte kivétel nélkül azt fogják mondani, hogy ők jobban szeretik, ha a szavaikat valami közös megoldással írják át, hogy ne különbözzenek annyira nyelvenként.

Amennyiben ezt is szeretnénk szem előtt tartani, keresnünk kell valami kompromisszumos megoldást. Erre szerencsére több lehetőség is nyílik, én most csak a két legismertebbet ismertetném.

1. Nihon-shiki átírás (japán-típusú átírás, ami annyit tesz, hogy szigorúan követi a japán szótag írás szabályait, és nem jelöli az esetleges kiejtésbeli változásokat.)
Bővebben itt olvashatsz róla (sajnos a csatolt linkek főleg angolul szerepelnek majd):
Nihon-shiki romanization

2. Hepburn átírás (az angol fonetikai szabályokat követi, viszont különbséget tesz a különböző magánhangzók között, és követi az esetleges fonetikai változásokat)
Bővebben itt olvashatsz róla:
Hepburn romanization

Ezen utóbbi talán a leggyakrabban használt, és a legelterjedtebb. Terveim szerint én is ezt fogom inkább használni. Viszont, mivel a fordításokban az a bevett gyakorlat, hogy a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelően kell írni a szavakat, én is ehhez tartom majd magam.

Igyekszem következetes lenni ebben, mert a magam példájából tudom, hogy nincs annál bosszantóbb, mint mikor egy azonos szövegen belül keveredik a magyar/nihon-shiki/Hepburn átirat.

Illetve még egy fontos apróság: a nevek sorrendje. 
Mivel a japán nevek sorrendje megegyezik a magyaréval (vezetéknév, keresztnév) én is ilyen módon fogom feltűntetni ezeket.

Első bejegyzés

Japán irodalom

Első lépés: valami bemutatkozás-féle.

Nem szeretném semmi unalmassal traktálni a kedves olvasóimat, ezért igyekszem röviden, megfelelő mértékben olvasmányosan lerendezni ezt a magamról részt. :)

Már elég régen, talán általános iskolás koromban kezdett vonzani minden, ami japán. Már akkor japán regényeket olvastam, és rajongtam a japán rajzfilmekért és filmekért is - persze ezen utóbbival nem kényeztetett el minket egyik tv csatorna sem.

Majd gimnáziumban elkezdtem japánul tanulni, az utolsó évben Japánba is kijutottam, így pedig nem volt kérdés, hogy az egyetemi tanulmányaimat is japán szakon fogom folytatni. 

Majd lediplomáztam, most pedig japán tolmácsként töltöm napjaimat, mert a bőrömből továbbra sem tudok kibújni.

De mivel még mindig buzog bennem a tettvágy, és mivel nem szeretném, ha a megszerzett tudás veszendőbe menne, gondoltam, kezdeni kellen vele valamit. Adta magát tehát a választás, hogy blogírásba kezdjek.

Az aggasztott csak, hogy annyi olyan blog van, ami ilyen, vagy olyan módon a japán kultúrát igyekszik közelebb hozni az érdeklődőkhöz. Régóta szeretnék ehhez csatlakozni én magam is. Sokat gondolkoztam, hogy mivel tudnék a legjobban hozzájárulni Japán megismertetéséhez, és így végül amellett döntöttem, ami talán mindig is a legközelebb állt hozzám.

Szeretnék a japán irodalomról - és amennyire szükséges a történelmi vonatkozásokról - érdekességet megosztani Veletek. Illetve, szeretnék részleteket feltölteni ide az egyetemi pályafutásom, vagy az azóta magam, és mások szórakoztatására készült fordításaimból.

Illetve, tervezek még ismertetőket kedvcsinálókat is készíteni az eddig magyarul megjelent, és esetleg kevésbé ismert regényekből, illetve novellákből is.

A másik célja még ennek a blognak, hogy támpontot adjon az olyan egyetemistáknak, amilyen én is voltam. Szeretném, ha hasznosnak bizonyulna akár házidolgozatokhoz, vagy esetleg ha támpont lehetne témaválasztásban.

Azoknak, akik csak Japán miatt olvassák, csak jó szórakozásnak, az ismeretek bővítésére szánom. :)

Ezek után már csak annyit bocsátanék előre, hogy ez nem egy kronológikus blog lesz, biztosan előfordul majd, hogy ugrálni fogok szerzők és korszakok között.

Előljáróban egyelőre ennyi lenne. 

Jó szórakozást kívánok minden érdeklődőnek.

皆さん、私の日本文学についてのブロッグへようこそ!