Ebben a bejegyzésben a Hōjōkiból (方丈記) szeretnék egy részletet megosztani veletek. Szerintem elég érdekes jelenség, hogy katakana-kanji kombinációval íródott ez a mű,
Ez persze annyira nem is meglepő, ha azt vesszük, hogy a korban a hiragana a nők írásmódját jelentette, a férfiak inkább a katakana és kanji párosítást választották.
Ez persze annyira nem is meglepő, ha azt vesszük, hogy a korban a hiragana a nők írásmódját jelentette, a férfiak inkább a katakana és kanji párosítást választották.
Mindenesetre, mivel szerintem elég jellegzetes és látványos így a szöveg, egy-egy lefordított bekezdés alá bemásolom a japán verziót is.
Ha esetleg nekiveselkednétek az eredeti szövegnek, rögtön szembe fog tűnni, hogy nemcsak a nyelvtan nem úgy működik, ahogy most - bár mivel egy 13. századi szövegről van szó, talán ez kevésbé meglepő -, de a helyírási szabályok sem, olyanok, mint most.
Aki annyira nem ismerős kalsszikus kana-használat témakörben az alábbi linken művelődhet japánul, aki viszont nem bízik a japán tudásában, annak itt van az angol nyelvű link.
Ha esetleg nekiveselkednétek az eredeti szövegnek, rögtön szembe fog tűnni, hogy nemcsak a nyelvtan nem úgy működik, ahogy most - bár mivel egy 13. századi szövegről van szó, talán ez kevésbé meglepő -, de a helyírási szabályok sem, olyanok, mint most.
Aki annyira nem ismerős kalsszikus kana-használat témakörben az alábbi linken művelődhet japánul, aki viszont nem bízik a japán tudásában, annak itt van az angol nyelvű link.
A rohanó folyó folyása szüntelen, és a vize sosem marad ugyanaz. Mégis a megállni látszó víztükrön a hab és buborékok hol eltűnnek, hol ismét megjelennek, de sosem maradnak sokáig ugyanúgy.
Az itt élő emberek és a hajlékaik is épp ilyenek. A drágakövekkel díszített fővárosban házak sorakoznak, tetőgerinceik a cserepeik és csúcsaik magasságával versenyeznek egymással. Ha a generációk véget nem érő sorában nézzük, a magas és alacsony rangú emberek otthonai is egyformák, és nagyon ritkák köztük a régi házak. Mert vagy leégtek tavaly, és idén újra épültek, vagy a nagy házak összedőltek, és a helyükön már csak kis házak állnak.
Az itt élők is hasonlóak, bár a helyek változatosak, és sokan élnek erre, de azok, akik régóta ismerik egymást, nagyon kevesen vannak, jó ha húsz-harminc főból csak egy-kettő.
Az az egyetemes rend is, hogy valaki meghal reggel, és hogy valaki megszületik este, nagyon hasonlatos a víz habjához. Nem tudhatjuk, hogy azok akik születnek és meghalnak, honnan jönnek, és hová tartanak. És ugyanúgy nem tudhatjuk azt sem, hogy ezek az időleges lakóhelyek kinek kinek okoznak majd szenvedést, és kinek örömet.
Az egyszerű gazda és lakhelye a maga múlandóságában nem különbözik a hajnalkától, és a virágon remegő harmattól. Hiszen a harmat ha le is hullik, a hajnalka tovább virágzik. De ha meg is marad kicsit tovább a harmat, a reggeli napfény felszárítja. Vagy ha mégsem tűnik el a fényben, akkor sem éri meg az estét.
ユク河（ガワ）ノナガレハ、絶（タ）エズシテ、シカモモトノ水ニアラズ。澱（ヨドミ）ニ浮カブウタカタハ、カツ消エカツ結ビテ、ヒサシク留マリタルタメシナシ。世中ニアル人ト栖（スミカ）ト、又カクノゴトシ。タマシキノ都ノウチニ棟（ムネ）ヲナラベ甍（イラカ）ヲアラシヘル貴（タカ）キ賤（イヤ）シキ人ノ住ムヒハ、世々ヲ経テ尽キセヌ物ナレド、是ヲマコトカト尋（タゾヌ）レバ、昔（ムカ）シアリシ家ハアレナシ。或ハ去年（コゾ）焼ケテ或今年作れリ。或（アルイ）ハ大家（オオイヘ）ホロビテ小家（コイヘ）トナル。住ム人モ是ニ同ジ。トコロモ変ラズ人モ多（ヲホ）カレド、イニシエ見シ人ハ、二三十人ガ中（ウチ）ニワゾカニ一人・二人ナリ。朝（アシタ）ニ死ニ夕（ユウベ）ニ生ルル、ナラヒ、タダ水ノ泡（アハ）ニゾ似（ニタ）リケル。不知（シラズ）、生マレ死（シヌ）ル人、イジカタヨリ来（キタ）リテ、イジカタヘ去ル。又、不知（シラズ）、仮（カリ）ノヤドリ、誰（タ）ガ為ニカ心ヲナヤマシ、何ニヨリテカ目ヲ悦（ヨロコ）バシムル。ソノ主（アルジ）ト栖（スミカ）ト無常ヲアラソフサマ、イハバ朝顔（アサガオ）ノ露ニコトナラズ。或（アルイ）ハ露落（ヲ）チテ花残（ノコ）レリ、残ルトイヘドモ朝日（アサヒ）ニ枯（カ）レヌ。或ハ花シボミテ露ナヲ消エズ、消エズトイヘドモ夕ヲ待ツ事ナシ。
Mióta az eszemet tudom, már vagy negyven év telt el, és azalatt nem egyszer láttam a világ rendhagyó történéseit. Az elmúlt Angen korszak harmadik évének április 28-án lehetett talán. Azon az estén, mikor a szél nyugtalan volt, és hevesen fújt, a kutya órája táján (este nyolc körül), a főváros dél-keleti részén tűz ütött ki, és észak-nyugat felé terjedt. Végül egészen a Suzakumonig (a Vörös Veréb kapuja), Daikokudenig, a Daigokuryóig, és a Minbushóig (Népügyek minisztériuma) terjedt. Ezalatt az egy éjszaka alatt porrá és hamuvá vált minden. A tűz fészke eredetileg a Higucsi Hitomi Kódzsi volt, úgy beszélték, hogy a táncosoknak hajlékot nyújtó szállásoknál keletkezhettek a lángok. Az összevissza fúvó szélben a tűz úgy terjedt, ahogy a legyezőt széttárják, a vége felé szélesedett ki. A távoli házak a füstben fuldokoltak, míg a közeki helyeken mohó lángokat okádott a föld, a hamut az égbe fújta, ezért a lobogó lángok fényében mindévégig vörös és gyönyörű volt minden. A lángnyelvek pedig nem tudva ellenállni a süvítő szélnek, szétnyíltak, mintha csak szárnyra kaptak volna, egy-két városnegyedet is átugrottak, miközben tovább terjedtek. Az ebben a helyzetben rekedt emberek vajon lelhettek-e józán lelkiállapotot? Hiszen vagy összeestek a füstben fuldokolva, vagy a lángokban elájultak, és azonnal meghaltak. Vagy ha valakinek önmagát sikerült is épségben kimenekítenie, a vagyonát nem tudta elhozni, a millióféle ritkaság mind hamuvá vált. Vajon milyen nagy volt a kár és a veszteség? Az akkori főnemeseknek akár hat háza is leéghetett. Ezen kívül, a számát sem tudjuk annak, hogy mi minden pusztult még el. Megszámolni sem tudjuk az ezen kívüli veszteségeket. Összességében a főváros három részéből egy teljes harmad pusztult el. A férfiak és nők közül a halottak száma a több tizet is elérte. A lovak és tehenek közül megszámlálhatatlan sok pusztult el. Az emberek ostoba cselekedetei közül kiemelkedő volt az, hogy olyan veszélyes helyen házakat emeljenek, mint a főváros közepe, hogy a vagyonukat elköltik, ami csak tovább tetézte aggodalmaikat, így pedig életük szerfelett értelmetlenné vált.
Az itt élő emberek és a hajlékaik is épp ilyenek. A drágakövekkel díszített fővárosban házak sorakoznak, tetőgerinceik a cserepeik és csúcsaik magasságával versenyeznek egymással. Ha a generációk véget nem érő sorában nézzük, a magas és alacsony rangú emberek otthonai is egyformák, és nagyon ritkák köztük a régi házak. Mert vagy leégtek tavaly, és idén újra épültek, vagy a nagy házak összedőltek, és a helyükön már csak kis házak állnak.
Az itt élők is hasonlóak, bár a helyek változatosak, és sokan élnek erre, de azok, akik régóta ismerik egymást, nagyon kevesen vannak, jó ha húsz-harminc főból csak egy-kettő.
Az az egyetemes rend is, hogy valaki meghal reggel, és hogy valaki megszületik este, nagyon hasonlatos a víz habjához. Nem tudhatjuk, hogy azok akik születnek és meghalnak, honnan jönnek, és hová tartanak. És ugyanúgy nem tudhatjuk azt sem, hogy ezek az időleges lakóhelyek kinek kinek okoznak majd szenvedést, és kinek örömet.
Az egyszerű gazda és lakhelye a maga múlandóságában nem különbözik a hajnalkától, és a virágon remegő harmattól. Hiszen a harmat ha le is hullik, a hajnalka tovább virágzik. De ha meg is marad kicsit tovább a harmat, a reggeli napfény felszárítja. Vagy ha mégsem tűnik el a fényben, akkor sem éri meg az estét.
ユク河（ガワ）ノナガレハ、絶（タ）エズシテ、シカモモトノ水ニアラズ。澱（ヨドミ）ニ浮カブウタカタハ、カツ消エカツ結ビテ、ヒサシク留マリタルタメシナシ。世中ニアル人ト栖（スミカ）ト、又カクノゴトシ。タマシキノ都ノウチニ棟（ムネ）ヲナラベ甍（イラカ）ヲアラシヘル貴（タカ）キ賤（イヤ）シキ人ノ住ムヒハ、世々ヲ経テ尽キセヌ物ナレド、是ヲマコトカト尋（タゾヌ）レバ、昔（ムカ）シアリシ家ハアレナシ。或ハ去年（コゾ）焼ケテ或今年作れリ。或（アルイ）ハ大家（オオイヘ）ホロビテ小家（コイヘ）トナル。住ム人モ是ニ同ジ。トコロモ変ラズ人モ多（ヲホ）カレド、イニシエ見シ人ハ、二三十人ガ中（ウチ）ニワゾカニ一人・二人ナリ。朝（アシタ）ニ死ニ夕（ユウベ）ニ生ルル、ナラヒ、タダ水ノ泡（アハ）ニゾ似（ニタ）リケル。不知（シラズ）、生マレ死（シヌ）ル人、イジカタヨリ来（キタ）リテ、イジカタヘ去ル。又、不知（シラズ）、仮（カリ）ノヤドリ、誰（タ）ガ為ニカ心ヲナヤマシ、何ニヨリテカ目ヲ悦（ヨロコ）バシムル。ソノ主（アルジ）ト栖（スミカ）ト無常ヲアラソフサマ、イハバ朝顔（アサガオ）ノ露ニコトナラズ。或（アルイ）ハ露落（ヲ）チテ花残（ノコ）レリ、残ルトイヘドモ朝日（アサヒ）ニ枯（カ）レヌ。或ハ花シボミテ露ナヲ消エズ、消エズトイヘドモ夕ヲ待ツ事ナシ。
Mióta az eszemet tudom, már vagy negyven év telt el, és azalatt nem egyszer láttam a világ rendhagyó történéseit. Az elmúlt Angen korszak harmadik évének április 28-án lehetett talán. Azon az estén, mikor a szél nyugtalan volt, és hevesen fújt, a kutya órája táján (este nyolc körül), a főváros dél-keleti részén tűz ütött ki, és észak-nyugat felé terjedt. Végül egészen a Suzakumonig (a Vörös Veréb kapuja), Daikokudenig, a Daigokuryóig, és a Minbushóig (Népügyek minisztériuma) terjedt. Ezalatt az egy éjszaka alatt porrá és hamuvá vált minden. A tűz fészke eredetileg a Higucsi Hitomi Kódzsi volt, úgy beszélték, hogy a táncosoknak hajlékot nyújtó szállásoknál keletkezhettek a lángok. Az összevissza fúvó szélben a tűz úgy terjedt, ahogy a legyezőt széttárják, a vége felé szélesedett ki. A távoli házak a füstben fuldokoltak, míg a közeki helyeken mohó lángokat okádott a föld, a hamut az égbe fújta, ezért a lobogó lángok fényében mindévégig vörös és gyönyörű volt minden. A lángnyelvek pedig nem tudva ellenállni a süvítő szélnek, szétnyíltak, mintha csak szárnyra kaptak volna, egy-két városnegyedet is átugrottak, miközben tovább terjedtek. Az ebben a helyzetben rekedt emberek vajon lelhettek-e józán lelkiállapotot? Hiszen vagy összeestek a füstben fuldokolva, vagy a lángokban elájultak, és azonnal meghaltak. Vagy ha valakinek önmagát sikerült is épségben kimenekítenie, a vagyonát nem tudta elhozni, a millióféle ritkaság mind hamuvá vált. Vajon milyen nagy volt a kár és a veszteség? Az akkori főnemeseknek akár hat háza is leéghetett. Ezen kívül, a számát sem tudjuk annak, hogy mi minden pusztult még el. Megszámolni sem tudjuk az ezen kívüli veszteségeket. Összességében a főváros három részéből egy teljes harmad pusztult el. A férfiak és nők közül a halottak száma a több tizet is elérte. A lovak és tehenek közül megszámlálhatatlan sok pusztult el. Az emberek ostoba cselekedetei közül kiemelkedő volt az, hogy olyan veszélyes helyen házakat emeljenek, mint a főváros közepe, hogy a vagyonukat elköltik, ami csak tovább tetézte aggodalmaikat, így pedig életük szerfelett értelmetlenné vált.
ワレ、モノノ心ヲ知レリシヨリ、四十（ヨノヂ）アマリノ春秋ヲ送レルアヒダニ、世ノ不思議ヲ見ル事、ヤヤタビタビニナリヌ。去（イニシエ）安元三年四月八日カトヨ。風ハゲシク吹キテシヅカナラザリシ夜（ヨ）、戌（イヌ）ノ時許（バカリ）、都（ミヤコ）ノ東南（トウアン）ヨリ火出（イ）デ来テ西北（セイハク）ニイタル。果テシハ、朱雀門（スザクモン）・大極殿（ダイコクデン）・大学寮（レウ）・民部省ナドマデ移ツリテ、一夜（イチヤ）ノウチニ塵灰（ヂンクワイ）トナリニキ。火本（ホモト）ハ樋口（ヒグチ）冨ノ小路（トミノコウヂ）トカヤ。舞人（マイビト）ヲヤドセル仮屋ヨリ出（イ）デ来（キタ）リケルトナシ。吹キマヨフ風ニトカク移ツリユクホドニ、扇ヲ広ゲタルガゴトク末広（スエヒロ）ニナリヌ。遠（トヲ）キ家ハ煙ニムセビ、近（チカ）キアタリハヒタスラ焔（ホノホ）ヲヲ地（ヂ）ニ吹キツケタリ。空ニハ灰（ハヰ）ヲ吹キタテレバ、火ノヒカリニ映（エイ）ジテアマネク紅（クレナヰ）ナル中（ナカ）ニ、風ニ堪（タ）エズ吹キ切ラレタル焔（ホノホ）、飛（トブ）ガ如クシテ一二町ヲコエツツ、移（ウツ）リユク。其（ソノ）中ノ人、ウツシ心アラムヤ。或（アルイ）ハ煙ニムセビテ倒レ臥（フ）シ、或ハ焔（ホノヲ）ニ眩（マグ）レテタチマチニ死ヌ。或ハ身ヒトツ辛（カラ）ウシテ遁（ノガ）ルルモ、資材ヲ取出（トリイゾ）ルニ及バズ。七珍万宝（シチチンマンボウ）セナガラ灰（クワイ）ジントナリニキ。其ノ費（ツイ）エイクソバクゾ。其ノタビ、公卿（クギヤウ）ノ家十六焼ケタリ。マシテ、其外（ソノホカ）カゾヘ知ルニ及バズ。全テ、都ノウチ三部ガ一ニ及（オヨ）ベリトゾ。男女（ナンニヨ）死ヌルモノ数（ス）十人。馬牛（バギウ）ノタグヒ辺際（ヘンザイ）ヲ不知（シラズ）。人ノイトナミ皆愚（オロ）カナルナカニ、サヒモ危（アヤウ）キ京中（キヨウヂウ）ノ家ヲツクルトテ、財（タカラ）ヲ費（ツイ）ヤシ心ヲナヤマス事ハ、スグレテアヂキナクゾ侍（ハベ）ル。
Folytatása következik...
Forrás:
新日本古典文学大系３９．岩波１９９８．
Ha valaki elolvasná, de nincs kedve/türelme a katakanás verzióhoz, az megtalálhatja itt a hiraganával írt, olvasatokkal ellátott verziót.
