Ez a bejegyzésem folytatása az előzőnek. Tudatosan szedtem szét így, hiszen eddigi irodalmi posztjaim inkább az új és moderkorból valók voltak, ezért szeretném ennek megfelelően külön venni ezeket (a számozást folytatom).
Újkor és modernkor
9. Edo korszak (江戸時代)
1600 (1603) - 1868
Ebben a 300 évben a Tokogawa sógunátus gyakorolja a hatalmat több, mint 250 éven át, melynek központja Edo (a mai Tokió). Ebben az időszakban Japánt gazdasági növekedés jellemzi, annak ellenére is, hogy elzárkózik a külföldi hatások, kapcsolatok elől. Mily' irónikus, hogy az ezt követő korszakban a visszamaradottság és bezárkózás szimbólumaként emlegetik majd. Ezzel a korszakkal zárul a több száz éves sógunátus, melynek a császári resturáció vet majd véget 1868-ban.
Tokugawa Ieyasu, a korszak első sógunja
Ebben a korszakban még tovább erősödik a hős-kultusz, a kivetett, örökké hű szamurájok legendás történeteivel, melyik kifejezetten jellemzőek a shógunátus vágnapjaira (幕末文学 - Bakumatsu irodalma).
Ez az időszak rengeteg művészt ejt rabul, például a híres haiku költőt, Matsuō Bashō-t (松尾 芭蕉). Versei közül Kosztolányi Dezső többet is átültetett magyarra (igaz ő általában nem eredeti, hanem angol nyelvű forrásokat használt).
Illetve biztosan mindenki hallott már a Negyvenhét Roninról, akik a sógun tiltása ellenére is megbosszulják meggyilkolt urukat. És mi sem lehet nagyobb dicsőség számukra, hogy végül a sógun engedélyezi nekik a rituális öngyilkosságot, a seppuku-t. Ezt a történetet regények, filmek, színdarabok, és hagyományos japán bábjáték, a bunraku is feldolgozta.
A negyvenhét ronin sírja
Shinsengumi
(新撰組 - saját fordjtásban: Újonnan választottak csapata)
Kiotói speciális rendőrség 1864 - 1869 között, az Edo korszak végén. Nagyon meghatározta a korszak végét, vezetője, Hijikata Toshizō (土方 歳三), a mai napig ikonikus alak, annak ellenére is, hogy a szamuráj kódexet a végsőkig követő és betartató könyörtelen alkapitány volt. Nem hiába nevezték Démoni alkapitánynak (鬼の副長 - Oni no Fukuchō). A mai napig több animét, filmet, sorozatot is ihletett. Kedvencem például a Peacemaker Kurogane.
Hijikata Toshizō
10. Meiji korszak (明治時代)
1868 - 1912
Ennek a korszaknak a névajóda Meiji császár, mikor is a Tokugawa sógunátus összeomlását követően bekövetkezett a császári restauráció folyományaként trónra lépett. Japán ebben az időszakban enged az amerikai nyomásnak, és végre kinyit a nyugat felé. Az ország ebben az időszakban robbanásszerűen kezd el fejlődni, és rövid idő alatt elmaradott feudális államból fejlett ipari-agrár országgá nővi ki magát.
A tizenlkilencedik-huszadik század fordulóján több háborút is nyer: kínai-japán háború (1894-95), orosz-japán háború (1904-05), illetve annektálja Korea bizonyos részeit is. Ez a terjeszkedés tovább folytatódik a második világháború allatt is, erre vezethető vissza Japán mai napig tartó kiélezett viszonya a többi távol-keleti országgal.
A császári család (színezett fénykép 1900-ból)
Nem meglepő módon ebben a korban is virágzik az irodalom, a korszak legfontosabb alkotóiként talán a következő írókat és költőket lehetne kiemelni:
Higuchi Ichiyō (樋口一葉), Natsume Sōseki (夏目漱石), Nagai Kafū (永井 荷風).
11. Taishō (大正時代)
1912 - 1926
A 20. században a korszakok névadói az uralkodók, úgyhogy ne lepődjünk meg, hogy ez az időszak is a császárról kapta a nevét. Annak ellenére, hogy az államforma továbbra is császárság, egyre erősödnek a politkai pártok, az irányítás is valamennyire az ő kezükbe kerül, nem véletlenül nevezeik ezt a korszakot "Taishō demokráciának".
Taishō császár egész éltére kihatással van csecsemőkori agyhártya gyulladása, uralkodása vége felé már nem tudja rendesen ellátni a feladatiat, emiatt 1921-ben kinevezik mellé régensnek fiát Hirohitot, aki majd a trónon is követni fogja.
A kor kiemelkedő alkotói: Akutagawa Ryūnosuke (芥川 龍之介) - róla korábban már írtam is -, Natsume Sōseki (夏目 漱石), Tanizaki Jun'ichirō (谷崎 潤一郎).
12. Shōwa period (昭和時代)
1926 - 1989
Ebben a korszakban Japán elveszíti a második világháborút, aminek végén a győztes amerikaiak kötelezik Hirihito császárt, hogy mondjon le isteni származásáról rádióbeszédben. Ez is, mint a vereség, sokként éri a japán lakosságot. A korszak közepének irodalmára nagy hatást gyakorol a "legyőzetett ország életérzés" (亡国的感情 - Bōkokuteki kanjō). A korszak legtöbb irodalmi műve is erről szól.
Fontos alakja az én véleményen szerint Dazai Osamu (太宰治). Egyik legfontosabb műve a Hanyatló nap (斜陽 - Shayō), ami 1987-ben magyar nyelven is megjelent az Európa kiadó gondozásában. Fordítását Simonyi István készítette el az eredeti japán regény alapján. Ebben a művben Dazai a japán nemesség hanyatlását és elmúlását mutatja be tökéletes háttérként használva fel Japán legyőzetettségét.
És végül haladóknak: japán időszámítás
(Japánban három időszámítási mód létezik)
- 1873.január 1-én vezették be az európában is használatos Gergely-naptárt. Ezt a nyugati időszámítást seireki-nek (西暦) nevezik.
- Birodalmi évek szerint, ezt kōki-nak (皇紀) nevezik, a mitológiai Jinmu császár államalapításától számítják (i.e 660).
- És a leggyakoribb a nengō (年号), vagyis a japán uralkodói korszakok neve után, Természetesen ez a rendszer a régi kínai közigazgatási rendszerre vezethető vissza. Ebből azért érdemes felkészülni, mert minden hivatalos iratban ez szerepel. E szerint a rendszer szerint eddig összesen 247 korszak volt, az elszántak itt tanulmányozhatják az összeset. Az igazán bátrak átszámolni is megtanulhatják (én általában csalok). :)
A képek forrása: Wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése